Ha volna kedvem

Csak ülnék itten, s láblóbálnék, de nincs szerencsém, mostanság még a földig leér, mert szék van még csak én alattam, s nem ködbe vesző szakadék. Persze attól, hogy nincsen kedvem, írhatnék bármit, bármiről. Lehetne jó is az az írás, de nem esne jól, mert nincs miért és nincs miről és nincs minek írni. Így csupán várom álmosan, hogy valaki jön és én helyettem megírja azt, ami van. Vagy valami mást, az is mindegy lenne.

Ha volna kedvem, lehetnék szép is, és okos, kedves, de mondd, mit ér. A halak a tóban úgyis tudják, jó és rossz kedvem megvehető, s azt is, mennyiért.

Ha volna kedvem, megoldhatnék ezt, azt, tehetnék úgy, mint aki ért, bármihez vagy bármi máshoz. Búcsút inthetnék a felmelegedésnek, a betegségeknek, búnak, bűnnek, ha egy kicsi kedvem volna, az ilyen kedv bizony sokat ér.

Ha kedvem volna, megtehetném azt is egy vicces hajnalon, hogy a napot a holddal felcserélem, s megérném magam a pénzemért.

Búcsút inthetnék a felmelegedésnek, a betegségeknek, búnak, bűnnek, ha egy kicsi kedvem volna, az ilyen kedv bizony sokat ér.

Ha volna kedvem, egy unalmas estén jó blogot írnék, de sehol nincs e kedv, s ha lesz, majd  ellenállok, nem írok semmit, mert jelenleg nincs még minek.

Láthatjátok, bárki lehetnék, bármit megtehetnék, ha kedvem volna, csak azt kedvet, nincs honnan vennem, így maradok a csendes semminél.